Prologue

Hirtelen oldalra fordítja a fejét. Lidérc szerűen lebegek el előtte és felsikítok. Ugyan azon a velőtrázó hangon, mint azon a délutánon. Csak álmodom. Suttogja magában. Bele telik majd még pár napba mire rájön, hogy valójában sokkal szörnyűbb dologról van itt szó, mint egy visszatérő lidércnyomás. Ki hogy nevezné? Átok? Bosszú? Mindenesetre, a lány átérzi a halál fájdalmát. Görcsbe rándul, összerogy, és felordít. Könnyes szemekkel néz fel az égre és bár úgy tudja hogy csak álmodik..Mégis ezeket a szavakat motyogja:

Sajnálom hogy megöltelek.
Majd az egész kártyavárként dől össze, ott ül újra a hideg vaságyon, megnyugszik. Csak álmodtam. De amikor megpróbál megmoccanni ugyan az a fájdalom hasít bele. Elmosolyodik, arra gondol, hogy csak a képzelete játszik vele.. Nembaj, később úgyis megtudja, majd elmondom neki.. Elmondom neki, hogy megbosszulom, hogy megölt és hogy addig fogom kísérteni, amíg azt kívánja majd, bárcsak ő is meghalt volna.